Erdélyi irodalom

Szilágyi Domokos:

SZÜLŐFÖLD

Itt én kevertem színt a virágoknak,
s ezek a felhőlépő sziklák az én álmaim;
mikor nagyot nevettem, eltanulta a hegyipatak;
ha elfáradtam, pázsiton terítettem szét,
teremni tanítottam a földet,
suttogni az esőt,
békére az embereket.
Ez a táj ébredő öntudattal
enyémnek vallja magát.
   (Utódal a kedvesnek)
A hegyek, akik küldtek,
megtanítottak, szeressem a friss levegőt,
fejem fölött a magasságot;
vigyáznom kell a világra,
hogy bajod ne essék,
s hogy ne feledjék szemünket a színek
s a polifóniát a sárgarigók.

(1963)


Forrás:
http://mek.oszk.hu/02900/02917/02917.htm#56